Átfut egy gondolat agyamon.
A csók még meg sem száradt ajkamon,
És érzem ízét… Látok még valamit,
látom, ahogy minden fekete odakint,
S idebent mégis világos van- Te vagy az.
Én hallgatom hangod, fekszem csak,
Elterülve az ágyon, alva mellkasodon,
biztonságban érzem magam, megnyugodom.
Nem mondasz újat, mégis mást rejt magában,
-mindent megtalálhatsz, egy szerelmes szavában.-
És már hajnalodik,- és pirkad.
Bolydult lelkem új napra virrad,
De még nem alszom, te itt vagy, és beragyogod
Életem egét, s taszítva el a holdat mosollyal arcodon.
Csillagként tündökölve ijeszted el a rút nappalt,
a holddal karöltve énekelsz halált hozó dalt…
Veszedelmet rejt az éjszaka, s hangjai befonják
az estét mit csak mi ketten élünk már meg…kaján,
önző vigyort vet rám az éjnek Istene s átkozom magam,
miért beléd szerettem. Mert szívem most meghasad,
és csak keresztet vethetek hogy meg ne tudd mi a fajdalom,
hogy ne érjen el a lelkiismeret, hogy ne érezd a bánatot,
amit most én érzek, s hogy tudd mi az: Szabadon szeretni, S szerelmet kaphatni!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés